Ion-vezetőképességi mechanizmus
Az antisztatikus adalékok egyik alapvető funkciója az ion-vezető pályák kialakítása. A kationos adalékok az anyagon belül pozitív töltésű ionokká disszociálnak, míg az anionos adalékok negatív töltésű ionokká disszociálnak. Amikor töltések keletkeznek az anyag felületén súrlódás vagy érintkezési elválás következtében, ezek az ionok irányítottan vándorolnak, és mikroáramot képeznek, és gyorsan szétoszlatják a statikus töltést.
Higroszkópos fokozó mechanizmus
Egyes hidrofil antisztatikus szerek (például az etoxilezett aminok) vezetőképes vízréteget képeznek azáltal, hogy felszívják a nedvességet a környezetből. Minden gramm adalékanyag 20-50 mg vizet képes adszorbeálni, 0,1-0,5 μm vastagságú vezető réteget képezve az anyag felületén. Ennek a vízfilmnek az ionvezető képessége elérheti a 10^-3-10^-4 S/cm-t, ami 11-12 nagyságrenddel magasabb, mint egy száraz anyagfelület 10^-15 S/cm.
Felszíni migrációs mechanizmus
Az anyagfeldolgozás során antisztatikus adalékok vándorolnak a felületre, 0,01-0,1 μm vastagságú antisztatikus réteget képezve. Példaként a poliészter szálgyártást tekintve, foszfát-észter antisztatikus szerek alkalmazásakor a feldolgozási hőmérséklet 180-220 fokos és a csigás fordulatszám 80-120 ford./perc szabályozásával az adalékanyag 3-5 percen belül feldúsítható a felületen.
