A vezetőképes polimerek előállítási eljárásai alapvetően három kategóriába sorolhatók: kémiai szintézis, elektrokémiai polimerizáció és adalékolás módosítása. A kémiai szintézis a leggyakrabban alkalmazott módszer, ahol a monomereket oxidáló vagy savas körülmények között polimerizálják polimerláncok kialakítására. Például polianilin előállítható az anilin oxidatív polimerizálásával sósavas közegben ammónium-perszulfát vagy kálium-permanganát alkalmazásával. Ez a módszer alkalmas nagy-ipari termelésre, és a termék molekulatömege és morfológiája könnyen szabályozható. Az elektrokémiai polimerizáció magában foglalja az elektrolitban lévő monomerek feszültségét, hogy vezetőképes polimer filmet képezzenek az elektród felületén. Az ezzel a módszerrel előállított polimer fóliák nagy egyenletességet és tapadást mutatnak, így alkalmasak elektronikus eszközök és érzékelők precíziós gyártására.
Ugyanilyen fontos a vezetőképes polimerek feldolgozási technológiája. Az oldatfeldolgozási, bevonási, nyomtatási vagy nyújtási módszerekkel vezető polimerek készíthetők fóliákká, szálakká vagy kompozit anyagokká, hogy megfeleljenek a rugalmas elektronikus eszközök, érzékelők és hordható eszközök alkalmazási követelményeinek. Az egész folyamat során a reakciókörülmények, mint például a hőmérséklet, a pH, a keverési sebesség és az oldószer kiválasztása közvetlenül befolyásolják az anyag molekulaszerkezetét, láncszabályosságát és vezetőképességét. Ezért a precíz folyamatszabályozás alapvető eleme a nagy teljesítményű vezetőképes polimerek előállításának.
